“Amikor felköltöztem Pestre, akkor láttam, amikor egy busz rakodóteréből, ahová a csomagokat szokták rakni, na onnan, futott ki sorban sok kis kínai. Azt azóta se láttam ilyet. “

Pityu: - Éjszaka berepült hozzám egy denevér.

Kedves Kollégák: - És mit csináltál vele?

P:- Körbe kergettem a szobában, majd megfogtam egy lepkehálóval.

KK:- Azt tudtad, ha feldobsz egy követ, vagy bármi apró tárgyat a levegőbe, akkor a denevér rárepül?

P:- Ja, egyik haverom így horgászott.

KK:- Miiii??

P:- Hát kiment a rétre horgászbottal, feldobta, azok meg rárepültek.

KK:- És mit csinált velük?

P:- Ja, hát semmit. Összekötözte őket ilyen gombolyagba és otthagyta. 

KK:- DE MIÉRT???

P:- Ja, hát kicsik voltunk…

Kedves Kollégák: - Egész jó az Anker közben a bolhapiac, van minden.

Pityu: - Húú, nekem kéne egy pénzügyőr sapka. Az a tányér.

KK:- De miért?

P:- Kiskoromban volt ilyen pénzügyőr sapkám, pénzügyőr akartam lenni. 

“Érzem az atmoszféra súlyát, mind a sokmillió pascalt.”

“Kiskoromban imádtam Lindát, miatta kezdtem el tékvandózni.”

Kedves Kollégák: - Lemegyünk a boltba csokiért. Kell valami?

Pityu: - Na most én ezt vagy meghallottam, vagy megéreztem. 

“Hétvégén a Kőrösi Csoma sztúpánál jártam. Elcsíptem egy beszélgetést két vak bácsi között. -Te, nem nézünk be? - Hogy néznénk már, okos!”

Pityu: - Hallottam egy olyan sztorit, ami Gyulán történt. A srác pizzát akart rendelni, de az étterem nem akarta neki kivinni, mert nem hitték el, hogy úgy hívják, Elefánt Elemér. 

Kedves Kollégák: - Van ember, akit úgy hívnak, Elefánt Elemér?

Pityu: - Ja, de nem ez a lényeg, hanem hogy beperelte őket. 

Nyolcadikban egyszer írtam egy verset a csillagokról. Mindenki röhögött. Olyan romantikus vers volt, több versszakkal. Elfelejtettem, csak az elejére emlékszem:

„Beléptem a boncterembe

Szemgolyókat gyűjtögetve…”